top of page

Hol voltam eddig?

Saját tapasztalataim a Gyászfeldolgozás Módszerrel

A Gyászfeldolgozás Módszert nem csak tanítom másoknak, hanem én is folyamatosan használom a saját életemben. Megyek végig a régi, fontos kapcsolataimon, és sorra dolgozom fel őket. Az első kapcsolatot még Szegeden, a képzésen dolgoztam fel. Hatalmas ellenállás volt bennem, mindenféle érzés feljött a szégyentől kezdve, a haragon át, a mély szomorúságig. Először nagyon nehéz volt ezzel szembesülni és megmutatni másoknak. Aztán nagyon hamar megláttam, hogy attól, hogy kimondunk nehéz, necces dolgokat nem dől össze a világ. Sőt! Miután felolvastam az el


ső levelet, azonnal hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és soha nem aludtam még olyan jól, mint a rá következő éjszakán. Ez nagyon motivált arra, hogy a többi fontos kapcsolatommal is foglalkozzak.


Azt tapasztaltam, hogy valahogy minden további feldolgozási folyamat egyre mélyebbre megy. Van, amikor nagyon sokat sírok közben, van, amikor egyáltalán nem. Van, hogy azonnali megkönnyebbülést érzek utána, van, hogy eltelik egy-két hét, és lassan oldódik valami belső feszültség. Az egyik feldolgozási folyamat után, hazaérve a levélolvasásból egyszer csak, magamat is meglepve, egy belső hang azt mondta, hogy most visszakaptam önmagam. Nagyon meglepődtem ezen, nem tudtam pontosan megmondani, hogy mit jelent ez, és napokig, hetekig csak figyeltem, hogy milyen ez az önmagam, amit most visszakaptam. És hol voltam eddig?


Ami még nagyon érdekes, hogy minden kapcsolat feldolgozása közben van egy-két pillanat, amikor ráébredek olyan elrejtett érzésekre, amiknek a létezéséről nem is tudtam.


Ilyenkor gyakran váratlanul sírva fakadok vagy egyszerűen csak leesik az állam. Hogy erről van itt szó, ez az, ami igazán történt abban a kapcsolatban! Lehet ez olyan dolog, amit elszenvedtem, és meg kell bocsátanom, és olyan is, amit én tettem a másikkal, és meg kell követnem őt ezért. És lehet valami nagyon szép, felemelő, pozitív dolog is, amiért hálás vagyok. Meglepő dolgokra ismerek rá, és úgy érzem, ezáltal egyre nagyobb belső igazságra teszek szert, egyre koherensebb tudok lenni magammal.


Az, hogy megtanultam kimondani nehéz érzéseket azt is okozza, hogy nem csak a múltbéli dolgokról tudok szabadabban beszélni, hanem sokkal könnyebben beleállok az aktuális konfliktusokba is. Hamarabb észreveszem, ha bánt valami, és ha időnként el is kell gondolkozzak, hogy mi is az, ami igazán bánt, miután megfogalmaztam magamnak könnyebben el is tudom mondani. Úgy vettem észre, hogy először lehet, hogy nehéz egy adott helyzetben a negatív érzéseimről beszélni, de ha sikerül megragadni és kommunikálni a belső igazságomat, az mindig építő a másik számára is.


Az is nagy felismerés volt számomra, amit a Gyászfeldolgozás Módszer kapcsolati veszteségekről szóló könyvében olvastam (Friedman, James: Moving On), hogy az érzelem micsoda valójában. Az a meghatározás szerepel a könyvben, hogy az érzelem egy gondolatra adott fizikai reakció. Sokszor csak egy testhez kötödő hasonlattal vagy metaforával tudunk leírni egy érzést. Rájöttem, hogy gyakran, mikor nagyon feszült vagyok vagy szorongani kezdek, valójában egy érzelmet nyomok éppen el magamban, és az a feladatom, hogy megfigyeljem, hogy mit is érzek valójában. Sokszor rájövök, hogy nagyon szomorú vagyok valami miatt, vagy szégyent érzek, időnként csalódást, haragot, és ha hagyom, hogy ezek az érzések legyenek, ha meg tudom élni, szabadjára tudom engedni őket, és ha tudok róluk másoknak beszélni, akkor hamar átalakulnak egyfajta belső erővé. Nagyon érdekes tapasztalás ez számomra.


Arról írtam már korábban, de ide is kívánkozik, mert ez is nagy hatással van az életem minden területére, hogy a Módszer egyik fontos alapelve, hogy minden gyász egyedi, ami azt jelenti, hogy teljes elfogadással, a szívünkkel fordulunk mások gyásza felé, nem ítélkezünk, nem kritizálunk, nem elemzünk és nem hasonlítjuk össze a veszteségeinket. Egy füles szívként hallgatjuk egymást, amikor a vesztségekről, a belső megélésekről, a kapcsolatokról van szó. Ez a hozzáállás lehetővé teszi, hogy kialakuljon egy biztonságos tér közöttünk, ahol őszintén lehet beszélni az érzésekről. Ezt a fajta aktív hallgatást nem csak a gyászfeldolgozó partnerekkel vagy kliensekkel csinálom, hanem szinte minden társas helyzetben másképp veszek részt azóta. Úgy érzem, hogy ez az a hozzáállás, ami megfelel az aranyszabálynak, azaz annak az alapelvnek, amit azt mondja, hogy bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Nagyon jó így figyelni másokra, és jó elfogadni, ha valaki így figyel rám. Azt is nagyon élvezem és értelemmel telinek érzem, amikor egy beszélgetésben vagy találkozón ki tud alakulni ez a hangulat, az a tér, ahol őszintén meg tudjuk az érzéseinket osztani egymással. Ezekben a pillatanokban jelen van egyfajta szentség, és nagyon hálás szoktam lenni utánuk.


A Gyászfeldolgozás Módszer sokféleképpen gazdagítja az életemet, úgy érzem, hogy egy egyszerű, hatékony eszköz a mély belső megbékélésre, ezért nagyon lelkes vagyok, hogy minél több embernek megtanítsam.

Recent Posts

See All

Comentários


bottom of page