top of page

Lehet egy barátság vége még egy szakításnál is fájdalmasabb?

Vannak olyan fájdalmas változások az életünkben, amikor a veszteséget követő gyászt az is bonyolítja, hogy mi magunk úgy hisszük vagy a környezetünk azt sugallja, hogy nincs igazán okunk vagy jogunk gyászolni. Ez megtörténhet például egy kisállat elvesztésekor, vagy előfordulhat akkor is, amikor egy barátság szakad meg, mivel ezt adott esetben nem kezeljük egyértelműen gyászként, holott egy barát elvesztése még egy szerelem elvesztésnél is fájdalmasabb lehet.

Egy baráttal ugyanis talán őszintébben meg tudjuk osztani az érzéseinket, mint egy szerelmi partnerrel, és sok mindenben még inkább számítunk rá. Egy barát végigkísérheti az életünket, pótolhatatlan szemtanúja fiatalságunknak vagy életünk egyéb szakaszainak. És azt se felejtsük el, hogy igaz barátot találni talán még nehezebb, mint párt.

Fotó: Rafael Edwards


Az amerikai Mashable magazinban jelent meg pár évvel ezelőtt egy cikk “Hogyan lehet megbirkózni egy barátság végével” címmel, amiben a szerző, Rachel Thompson őszintén leírja, hogy mennyire összetört belül egy barátság megszakadás után, és milyen nehezen tudott megbirkózni a veszteség okozta fájdalommal és gyásszal. A történet happy enddel zárul, mivel négy hónap után a barátok kibékültek, és adtak még egy esélyt a kapcsolatnak, de a szerző cikkében végigvezeti az olvasót a “szakítás” nehézségein:


“Utólag visszatekintve azt kívánom, bárcsak több eszköz állt volna rendelkezésemre, hogy jobban felkészüljek erre a négy pokoli hónapra. Mert a való életben a szeretet és a veszteség sajnos elválaszthatatlanul összefonódik. Szeretni annyi, mint elveszíteni - legalábbis előbb vagy utóbb ez történik. Olyan gyakran beszélünk a kudarcba fulladt romantikus és szexuális kapcsolatokról, de ritkán beszélünk arról a nagyon is valós - és gyakran elviselhetetlen - fájdalomról, ami egy megromlott barátsággal jár.”

A Gyászfeldolgozás Módszer egy kudarcba fulladt barátság esetén is használható, nagyon hatékony eszköz a vesztség feldolgozására. Ebben az esetben ugyanúgy kell eljárnunk, mint egy haláleset vagy válás feldolgozása során: át kell tekinteni a kapcsolat egészét, hogy milyen jó és rossz dolgok történtek köztünk, meg kell vizsgálni, hogy ezek közül melyek azok a helyzetek, cselekedetek, ahol jóvátételre van szükség, tehát ki kell fejeznünk sajnálatunkat amiatt, amit tettünk, melyek azok a dolgok, amelyekért meg kell bocsátanunk, és milyen egyéb fontos érzelmi mondanivalónk lenne az adott személy számára, például mi mindenért vagyunk neki hálásak. És mindezt bele kell foglalni egy beteljesítő levélbe, amit nem az adott személynek, hanem a gyászfeldolgozó partnerünknek olvasunk fel.

Rachel Thompson egy kutatást idézve így folytatja:


“Az egyik nagy lecke, amit megtanultam, hogy az emberek nem igazán beszélnek a meghiúsult barátságaikról. Az, hogy szégyellünk beszélni a megromlott barátságokról, abból a tényből fakadhat, hogy "félünk a sebezhetőségtől, vagy nem akarunk szerethetetlennek tűnni" - mondja Leaver.

"Az emberek, akikkel a kutatásom során beszéltem, azt mondták, hogy egy barátság végét sokkal személyesebbnek és sokkal fájdalmasabbnak érzik, mint egy romantikus szakítást. Azt mondták, inkább olyan, mint egy haláleset - a személy, aki fontos számodra, eltűnik az életedből, és utána intenzív szomorúságot érzel.” - mondja.

“Leaver hozzáteszi, hogy ahhoz, hogy valóban normalizáljuk a barátságok szakítását, őszintén kell beszélnünk róla, amikor átéljük.”

Erre bíztatjuk mi is az olvasót: ha úgy érzed, hogy egy kapcsolat elvesztése vagy megváltozása fájdalmas számodra, beszélj róla, akár képzett gyászfeldolgozás specialistával is.


43 views3 comments

3 commentaires


sok fájdalmas dolog van ami hasonló ehhez... én most megyek át valahol ezen és borzasztó érzés, lett egy jó munkám több mint egy éve vagyis jó volt mert volt egy barátom is ott akivel munkában is jó volt dolgozni de azonkívül is... sőt azt hiszem a munkahely nehézségét azért bírtuk mert ott voltunk együtt egymásnak.. no ő kilépett december elején és azóta minden rossz, borzasztó bemenni borzasztó várni hogy mehessünk haza.. a munka maga sokkal elviselhetetlenebb azóta és mivel ő nincs a sok rossz került előtérbe ezáltal, igazából a többi tényleg csak kolléga minimális munkakapcsolattal sajnos a cég kissé átjáróház is ez se segít nincs n agyon kialakitani időt senkivel se de a munkavégzés birhato volt amíg volt egy hasonló…

J'aime
En réponse à

Szia tudod talán nevetséges érzelgősség részemről de már sok veszteségem van... talán a múló idő talán hogy soha sem lett igazán feldolgozva, temettem sokat embert állatot, vesztettem el halálként is meg csakúgy hogy távol kerültek az életből és persze mondhatjuk hogy az élet rendje ez de nekem rossz fájdalmas.. persze az élet megy tovább hiszen élünk dolgozunk elfogadjuk amik történnek de megszokni vahogy sosem sikerült... édesapám nagybátyám aztán ismerős.. aztán úgymond családtagként kutya nyuszi stb és még sok hasonló.. és biztos van bennem hiba de nem szeretem a változást hogy megy az idő hogy elmennek mellőlünk vagy távolodnak.. hogy múlhat barátság kapcsolat hogy aki ma fontos volt holnap meg sem ismer... talán tul gondolom nem tudom

J'aime
bottom of page