top of page

Vers: A válóperünk napján


Fotó: Kasia Derwinska



A válóperünk napján


meghívtál ebédelni, egy spagetti étterembe.

Soha nem voltunk még ilyen kedvesek egymáshoz.

Amikor azt mondtad, hogy még mindig trehány vagyok, nevettünk.

Ebéd után a parkolóban álltunk.

Azt mondtad, te mondod az utolsó szót,

de én azt mondtam: "Nem, belefáradtam,

hogy én vagyok az, aki összefoglalja a dolgokat.

Tiéd az utolsó szó. De neked nem jutott eszedbe semmi.

Így hát elmentél az ezüst színű autónkhoz, én pedig a piroshoz.

Három évvel eltelt azóta.

És már ez is csak egy történet.

Mostanában nem érzem úgy, mintha veled éltem volna.

De emlékszem a kedvességre, amit aznap éreztünk,

amikor már nem számított.


Ruth Lepson


18 views0 comments

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page