top of page

Megbocsátani annak, aki mélyen megsebzett minket?

“A megbocsátás azt jelenti, hogy feladjuk egy másfajta múlt iránti reményünket. Azt jelenti, hogy tudjuk, hogy a múltnak vége, a por leülepedett, és a nyomában hagyott pusztítást soha nem lehet úgy helyreállítani, hogy hasonlítson arra, ami azelőtt volt. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy nincs csodaszerű megoldás az okozott károkra. A felismerés, hogy bármennyire is igazságtalan volt a hurrikán, mégis a romos városban kell élnünk. És semmiféle düh nem fogja újjáépíteni ezt a várost. Magadnak kell újjáépítened.”

Heidi Priebe: This Is Me Letting You Go


A megbocsátás kulcsszerepet játszik a kapcsolatainkból bennünk maradt fájdalom feldolgozásában és a múlttal való megbékélésben. Ahhoz, hogy lerakhassuk a kapcsolatainkon át hurcolt “érzelmi csomagunkat” és képesek legyünk a szeretetteljes kapcsolódásra az egyik legfontosabb lépés a megbocsátás lesz.


Az elveszített kapcsolatok feldolgozásában a legnagyobb nehézséget sokszor a megbocsátásra való képtelenség érzése jelenti. Azonban, ha jobban belegondolunk, a megbocsátás elutasítása mögött egy olyan követelés áll, amelyet soha nem lehet teljesíteni: azt kívánjuk, hogy a világ forduljon vissza a szenvedést okozó eseményhez, és az történjen másként.


A neheztelésben ugyanakkor az a legszomorúbb, hogy csak azt bántja, aki nem hajlandó megbocsátani. A neheztelés fenntartása a múlthoz láncol minket, és automatikusan korlátozza a jelenünket és a jövőnket. A megbocsátás tehát nem más, mint a másmilyen vagy jobb múlt reményének feladása. A megbocsátással elismerjük, hogy az illető nem tudta megadni nekünk azt, amire vágytunk vagy amire nagy szükségünk lett volna, hiába vártuk tőle.

Hogy megbocsáthassunk, először is meg kell vizsgálnunk, hogy a másik ember mi mindent tett, amivel megbántott minket, és fel kell fedeznünk, hogy milyen érzéseket okozott mindez bennünk. A megbocsátás nem jelent felejtést, sem pedig azt, hogy felmentjük a másikat. Ennél a belső vizsgálatnál az sem számít, hogy az illető miért tette azt, amit tett. Nem próbáljuk megérteni az indítékokat, nem elemezzük a másik cselekedeteinek okait. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen érzéseket okozott bennünk az, amit a másik tett vagy amit elmulasztott megtenni.

Ha végignézted, hogy mi mindent kellene megbocsátanod, érezheted azt, hogy nagy benned az ellenállás a megbocsátással szemben, és hogy vannak dolgokat, amiket egyszerűen nem tudsz megbocsátani a másiknak. Ha így érzel, tudnod kell: a megbocsátás nem egy érzés, hanem egy cselekedet. A megbocsátást nem fogod érezni, amíg meg nem tetted: előbb a cselekedet, aztán az érzés. Ki kell mondanod, hogy megbocsátasz, és csak ezután érezheted, hogy ez megtörtént. Ez az, ami kiszabadít majd az érzelmi börtönből. Ha ennek ellenére is ellenállás van benned a megbocsátással szemben, akkor mondhatod ezt is: elismerem, hogy amit tettél (vagy nem tettél, pedig jó lett volna) fájdalmat okozott nekem, és nem engedem, hogy tovább bántson ez a fájdalom.

További nehézség lehet, hogy úgy érzed, hogy igazad van, és ha megbocsátasz, akkor a másiknak adsz igazat. Lehet, hogy nem szívesen hallod ezt, de az a helyzet, hogy választanod kell: vagy igazad van vagy boldog leszel. Ha nem tudsz megbocsátani, a fájdalom, a neheztelés benned marad és korlátozni fogja a boldogságra való képességedet. Ez elsősorban neked lesz rossz, illetve, ha az illető már nem él, akkor kizárólag téged fog bántani. Ha viszont meg tudsz bocsátani, abból mindenki csak profitál majd.

Fontos, hogy kimondd, hogy megbocsátasz, és hogy valaki ezt meghallgassa, azonban soha nem szabad a megbocsátást közvetlenül annak elmondani, akire vonatkozik, mert majdnem biztos, hogy támadásnak fogja venni. Ez egy belső cselekedet, nem kell róla tudnia a másiknak.

A veszteség feldolgozásához szükség lesz még arra is, hogy megvizsgáld, mi az, amivel te megbántottad a szóban forgó embert, mi az, amivel te fájdalmat okoztál neki és meg kell őt követned mindezért, valamint minden más fontos érzelmi mondanivalódat is számba kell venned majd. Az érzelmek teljessé tételéhez a megbocsátáson túl ezekre a dolgokra is szükséged lesz, mert nem lesz hasznodra, ha magadat a másik ember fölé helyezed, és csak egy teljes, őszinte kép és annak kimondása hozhatja magával a kapcsolat beteljesítését.


Felhasznált irodalom:

Russell Friedman, John W. James: Moving On: Dump Your Relationship Baggage and Make Room for the Love of Your Life

Russell Friedman, John W. James: Gyógyulás a gyászból. Hogyan dolgozzuk fel szeretteink halálát, a válást és más fájdalmas veszteségeket? Zafír Press, Budapest

56 views0 comments

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page