Egy kicsit ismerem Irént, a szomszéd utcában lakik, szoktunk néha beszélgetni, megtanítottam kötőgépen sapkát kötni. Arról, amit ebben a könyvben megírt, nem tudtam. Nem tudtam, de nagyon örülök, hogy elolvashattam a könyvét. Egy meg nem született kisbaba elvesztéséről mesél benne, testközelből, átélhetően. Elmondja az elmondhatatlant. Nagyon sűrű olvasmány, annyi érzelem van benne, mint egy 600 oldalas regényben. Kis adagokban tudtam csak olvasni, akartam is folytatni, meg nem is. A történet szerencsére jól végződik, ezt szeretném előrebocsátani, és nem azért, hogy spoilerezzek, hanem ezt jó tudni, miközben a tragédiát éljük át Irénnel együtt. A könyv különlegessége, hogy Irén a szerkesztője felkérésére nyilvános naplót vezetett a várandósságáról, ezért a nem várt tragédiáról nem utólag, az érzéseket már átdolgozva kapunk képet, hanem akkor, amikor azok történnek.
A könyv egy bizonyos pontján azt éreztem, hogy ezt mindenkinek el kellene olvasnia. Irén és a környezete természetes bölcsességgel kezeli a veszteséget, sokat tanulhatunk tőle arról, hogy hogyan kell közel engedni a fájdalmat, hogyan kell elismerni a jó dolgokat, amiket a tragédia magával hozott, hogyan kell megengedni magának, hogy érezze, amit érez. Azért is lenne jó, ha sokan ismernék a történetét, mert abban is nagy segítséget kaphatunk, hogy mi az, ami segít egy gyászolót, és mi az, amit inkább ne csináljunk, ne mondjunk. A veszteségek természetes részei az életünknek, és jó, ha fel vagyunk készülve rá, hogy amikor a környezetünkben történik egy tragédia, akkor hogyan viselkedjünk, hogyan támogassuk szeretteinket a gyászban. És mi magunk hogyan tudunk minél simábban áthaladni a gyászon, elismerve, hogy minden gyász egyedi, és nem tudhatjuk pontosan, hogy ránk vagy a szeretteinkre hogyan fog hatni egy veszteség.
Külön ajánlom a könyvet azoknak, akik Irénhez hasonlóan elvesztették a babájuk még a megszületése előtt. Biztos vagyok benne, hogy sok megértést és vigaszt fog jelenteni, talán egy nyelvet is ad ahhoz, hogy hogyan lehet beszélni ezekről a dolgokról. A veszteségek feldolgozatlanságának érzését a ki nem fejezett érzelmi kommunikáció okozza, ezért saját boldogságunk és örömre való képességünk szempontjából is nagyon fontos, hogy ne legyenek elásott, el nem mesélt történeteink.
A könyvet az Írok boltjában lehet megvásárolni.
Comments